apcapapi
hétfő, július 03, 2006
péntek, május 19, 2006
Bocika...

Szomorú nap a mai.
Két hónapja elment kis barátunk, Boxi.
Üres nélküle a lakás.
Csendben megyek fel a lépcsőn, nincs üdvözlő vvúúúú vvúúúú. Nem fejeli vissza a labdát, nem szalad ki morzsát csipegetni, mikor kiviszem a tálcát. Nincs, aki nekidőljön a lábamnak, árnyékként kövessen, mindig mellettem legyen.
Ujjaimban érzem még plüss kobakjának símogatását, de már sosem dughatja kíváncsi, turcsi orrát az enyémhez.
Bocika. Nyugodjál békében!


