Bocika...

Szomorú nap a mai.


Két hónapja elment kis barátunk, Boxi.






Üres nélküle a lakás.

Csendben megyek fel a lépcsőn, nincs üdvözlő vvúúúú vvúúúú. Nem fejeli vissza a labdát, nem szalad ki morzsát csipegetni, mikor kiviszem a tálcát. Nincs, aki nekidőljön a lábamnak, árnyékként kövessen, mindig mellettem legyen.

Ujjaimban érzem még plüss kobakjának símogatását, de már sosem dughatja kíváncsi, turcsi orrát az enyémhez.

Bocika. Nyugodjál békében!